Püspökladány, a mi városunk, 25 éves!
1986.január 1.-2011. január 1.

Püspökladány helységnevének eredete
A helynevek a korai magyar történelem megismerésében igen fontos
szerepet játszanak. A Kárpát-medencében való megtelepedés a
régészeket és a történészeket ma is foglalkoztatja, hiszen még mindig
számos kérdés maradt tisztázatlanul.Atémát nyelvészek is vizsgálták,
akik helyneveink megfejtésével kívánták felvázolni a Kárpátmedence
honfoglalás kori etnikai állapotát, illetve a magyar
szállásterületek elhelyezkedését.
Városunk neve egy két tagból álló szóösszetétel. Az előtag eredete
"mindössze" fél évezredre nyúlik vissza, míg az utótagé a múlt
homályába vész. A nyelvészek és történészek sokféleképpen
próbálták magyarázni a Ladány név eredetét. Több kutató is úgy
vélekedett, hogy a név a "Lad" szógyökből vezethető le, ami vizet,
vizes helyet, mocsarat jelenthetett. AKárpát-medence területén több
mint harminc Ladány - és a hozzá hasonló, szintén a "Lad"-ból
levezethető Nadan, Lodany, Ládony - nevű település és birtok
található. E gyakori előfordulás ösztönözte a kutatókat arra, hogy
meghatározzák, honnan is ered az elnevezés.
A kutatások számos lehetséges néveredetet feltártak, de biztosat
mindezidáig sajnos nem állíthatunk. Elméletek születtek szláv, alán,
kabar, besenyő, és ősmagyar eredetre is. Ezek közül három tézis
figyelemreméltó.
Az egyik szerint a Ladány egy ősi magyar személynév, ugyanis a
magyarság helynévadására jellemző volt, hogy a helységet a birtokos
nevével jelölte meg. A tézis, a Ladány nevet a Lád vagy a Ludány
nemzetséghez közelíti.
Amásik szerint a helységnévnek besenyő eredete van, amit erősít az a
tény, hogy a Nagy-Sárrét volt Magyarország egyik legnagyobb
besenyő szállásterülete. A településünk határában több terület
elnevezése is ezt igazolhatja: Besenyő-derék, Besenyő-domb,
Besenyő-hát, Besenyő-porong, Besenyő-sziget.
A harmadik tézis arra utal, hogy a honfoglalás előtt a magyarsághoz
csatlakozott három kabar törzs. Több kutató is úgy vélekedett, hogy a
Ladány név esetleg egy ismeretlen kabar törzs nevével lenne azonos.
ALadány helynév írásos említése nagyon korán, már az Árpád-korban
előfordult. Egyike az ország legrégebbi helységneveinek. Első ízben
1075-ből, a szentbenedeki apátság "hamis" alapítólevelében
találhatunk rá írásos bizonyítékot (Vámosladány).
Településünket egy záloglevél említi először 1351-ből, amely szerint a
kisnemes, Bajomi János földbirtokos Ladan, Bajom és Görbed nevű
birtokait Demeter váradi püspöknek adja zálogba. Nagy biztonsággal
állíthatjuk, hogy a Püspökladány szóösszetételben az előtag
feltehetően birtokviszonyt fejezett ki - azt jelezte, hogy a település a
püspöknek a Ladány nevű falva. Ezt az előtagot a XVI. század
közepétől használták, egyes feltevések szerint azért, hogy az akkor
még Szabolcs vármegyéhez tartozó települést megkülönböztessék a
vármegyében található másik két településtől (Mezőladány,
Tiszaladány).
ALadány, vagy később a Püspökladány helységnév az idők folyamán
számos alakban jelent meg a dokumentumokban.Az eddigi kutatások
48 különböző írásmódot találtak 1351-től egészen 1901-ig, amikortól
is hivatalosan a jelenlegi formát használjuk.
Püspökladány története a várossá válásig
Településünk történetét "dióhéjban" összefoglalni nem könnyű
feladat, hiszen egy kisváros életében minden nevezetes évszám nagy
jelentőségű. Azt is nehéz megmondani, hogy hol kezdődött a történet,
hiszen a település környéke lakott hely volt már a történelem előtti
időkben is. Erről tanúskodnak a különböző régészeti leletek, melyek
egészen a neolitikumba (Kr. e. 5-4. évezred) repítenek vissza. Az
újkőkor embere e területen is az erek mellé, a magasabb
szárazulatokra telepedett le, ahol megtalált mindent, amire szüksége
volt: táplálékot, alapanyagot a hajlékának és védelmet a családjának.A
prehisztorikus kor talán legfontosabb emléke az egykori Kincsesdombon
végzett ásatások nyomán vált ismertté, amely során
körülbelül 4000 éves katakomba sírokat tártak fel, amely Európaszerte
is egyedülállónak számít.
Az ókorból, a Római Birodalom kora érdemel említést. Bár ez a terület
nem tartozott a birodalom fennhatósága alá, de egyes források szerint
az itt áthaladó út mind kereskedelmi, mind hadi célból egyaránt fontos
útvonalnak számított.
A népvándorlás korában számos nép fordult meg a Nagy-Sárréten.
Ennek bizonyítékai a településünk környezetében feltárt gazdag
szarmata, dák és avar leletek.
A honfoglalás korára Anonymus krónikájában találunk utalást. Azt
írta, hogy a Mén-Marót ellen vonuló magyar hadi népek a Hamvasérnél
haladtak el.
A település keletkezésének ideje nem határozható meg pontosan, de
feltehetően a X-XI. századra tehető. Ezt igazolhatja az a tény is, hogy
honfoglalás kori emlékeket találtak a régészek az Eperjes-völgyben
feltárt temetőben. A település képének kialakulásában igen nagy
szerep jutott a földrajzi környezetnek, amely következtében
jellegzetes úgynevezett halmaztelepülés jött létre. Az itt élők fő
foglakozása az állattenyésztés, a halászat és a vadászat volt.
Atelepülés első írásos említése a Váradi Konvent 1351-ből származó
oklevelében található.
Egy másik, Zsigmond király uralkodása alatt kelteződött okirat már 42
jobbágytelekről tesz említést. A középkorból számos határperről
lelhető fel dokumentum, melyek közül kiemelkedő értékű egy 1506-
os keltezésű, amelyben maga Werbőczy István királyi ítélőmester
próbált igazságot tenni "Pispekladán és Kardszag" vitájában. 1529-
ben ismerkedett meg a lakosság a reformáció eszméivel, és új
templomot épített a falu. 1543-ban a település nevét Pispek Ladan
formában említik. 1549-ben összeírásra került sor, amely során 112
portát említenek, ami hozzávetőleg 600 lakost jelent.
Török uralom alá 1552-ben került a falu, és a szolnoki
szandzsáksághoz sorolták. Ekkor még 76 portája volt, de 1571-ben
már csak 27, és ezután rövid időre el is néptelenedett. 1598-ra újra
gyarapodott Ladány, és ismét 79 portája volt már, ám két év múlva
elpusztították a törökök, és csak az 1600-as évek elején népesült be
újra.Atelepülés a Rákócziak birtoka is volt. Rákóczi György idejéből
származik a református templomban lévő ún. Rákóczi-harang, amely
1630-40 körül készült. Az 1660-as török hadjárat, a híres "Szejdijárás"
idejéből származik a határban egykor állott Kincses-domb
halomnak a Nyakvágószék elnevezése. 1691-ben a tatár kán fia, Galga
szultán, török és tatár sereggel elpusztította a Tiszántúlt, így Ladányt
is.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a rácok többször is végigdúlták a
települést. A szabadságharc bukása után, mint Rákóczi-birtok a
kincstárhoz került.AXVII. század végétől már mezőváros a település
státusza. Mária Terézia katolikus lakosokat telepített be. A II. József
korában tartott népszámlálás alapján a településnek 2454 lakosa volt.
1819-ben József nádor birtoka lett, aki elcserélte a Római Katolikus
Vallásalapítvánnyal, amelynek 1945-ig maradt a birtokában.
A XIX. század folyamán is számtalan alkalommal érte "vész" a
települést, ám nemcsak ellenséges katonaság, hanem szárazság vagy
éppen árvíz, éhínség, esetleg dögvész vagy kolera formájában is. Ezek
időpontjainak felsorolására nincs mód, így csak a talán legnagyobb
változást eredményező eseményt említem meg: 1840-ben leégett a
település egész "Bodó" nevű része.Atelkek újraosztása után nyerte el
a városrész a mai alakját.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez a település
is hozzájárult újoncokkal, pénzzel, fegyverrel. Kossuth Lajos két
alkalommal is járt Püspökladányban, és a néphagyomány szerint még
a Szent Koronát is őrizték egy rövid ideig a Rákóczi utcán.
1854-ben kezdődött a vasúti töltés építése, majd 1857-ben átadták a
Szolnok -Debrecen, 1858-ban a Püspökladány-Nagyvárad és 1898-
ban a Püspökladány-Szeghalom vasútvonalat. 1872-ben megépült az
országos főútvonal. A vasút és a közút adta az ország vérkeringését,
amelybe Püspökladány is bekapcsolódhatott, és a század utolsó
évtizedeitől új lendülettel fejlődésnek indulhatott.
1867-ben Úrbéri Egyezséget kötött a lakosság a haszonbéres földekről
a vallásalapítvánnyal.
Az 1876-os megyerendezés során - az addig Szabolcs vármegyéhez
tartozó - településünket az újonnan létrehozott Hajdú vármegyéhez
csatolták.
A Berettyót a Körösökkel együtt Bodoky Károly kerületi főmérnök
tervei alapján 1858-ban elkezdték szabályozni. 1865-re a Berettyót a
Sárréttől teljesen elzárták. A Hortobágy-folyó vize még egy darabig
táplálta a Nagy-Sárrét mocsárvilágát, de a vízrendezési munkálatokat
1890-re befejezték.Az "évezredes" rétészkedés helyett a földművelés
és az állattenyésztés vált főfoglalkozássá.
1896-ban megkezdte működését a Magyar Királyi Posta és Távírda
Intézet OszloptelítőTelepe.
1901-től a település neve hivatalosan Püspökladány lett.
1905-ben megindulnak az első építkezések a Darányitelepen.
1913-ban megkezdődött a középfokú oktatás a településen.
Az I. világháború Püspökladánytól több mint 500 hősi halottat
követelt.
1920-ban termálvízre bukkantak a településen, melyet 1987-ben
gyógyvízzé minősítettek.
1923-ban 756 házhelyet osztottak ki a vallásalapítványi uradalom
Göre nevű szántóföldjén, amely a Petritelep nevet kapta.
1924. Magyar Királyi Erdészeti Szikkísérleti Telep létrehozása. 1936-
ban Magyarországon rendezték meg az Erdészeti Világkongresszust,
amelynek egyik állomása Püspökladányban volt.
Az 1927-35 tartó nagy gazdasági világválság idején nagy volt a
szegénység, sokan szorultak népkonyhára.
1929-ben Püspökladány járásszékhely lett, egészen 1983 végéig, a
járások megszüntetéséig.
1939 januárjában Püspökladányban is járt az "Aranyvonat" a Szent
Jobbal.
A II. világháború nagyon sok szenvedést hozott a lakosságnak. A
nyomasztó háborús terhek miatt akadozott az élelmiszer, a takarmány,
a ruhanemű, a tüzelő, de még a szappanellátás is, ami a front
közeledtével még nehezebbé vált. Számos alkalommal retteghetett a
lakosság a bombatámadások miatt is. 1944. október elején hadszíntér
volt a város. Ez idő alatt többször is gazdát cserélt, míg október 12-én
végleg kiszorította a szovjet hadsereg a németeket, akik még hetekig
bombázták a települést. A II. világháború Püspökladánytól 356 hősi
halottat követelt, nem számolva a polgári áldozatokat, akik a
bombázások, utcai csaták és deportálások alatt vesztették életüket.
Aharcok után lassan megindult az élet. Helyreállt az áramszolgáltatás,
megindult a vasút, a posta és kinyitottak az üzletek. Újra
megkezdődött a tanítás és megalakultak a pártok.
1945 márciusában, az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszüntette a
nagybirtokokat, aminek következtében Püspökladányban is
földosztásra került sor. A Vallásalapítvány uradalmi épületeit
elbontották, amiből lakosság építkezhetett, és kiosztottak még 849 új
házhelyet is. 1948. Politikai és gazdasági fordulat. Megkezdődtek a
"kulák-üldözések", és megindult a Termelőszövetkezetek szervezése.
Atelepülésre költöztették a Gépállomást.
Az 1950-es megyerendezés során jött létre Hajdú-Bihar megye, az
addigi Hajdú vármegye, Bihar vármegye nagy része és néhány
Szabolcs vármegyei községgel kibővítve.
1951-ben magalakult a Fa-, Fém- és Építőipari Szövetkezet.
1959-ben a Háziipari Szövetkezet jött létre, majd rövidesen a Vas- és
Gombüzem települt ide. Ebben az évben veszi fel a gimnázium a
Karacs Ferenc nevet.
1976-ban megalakult a Budapesti Kéziszerszámgyár helyi
kirendeltsége.
Püspökladány 1984. január 1-jével városi jogú nagyközségi, majd
1986-ban városi rangra emelkedett.
Város lett Püspökladány!
"Az utóbbi tíz esztendőben nem volt olyan jelentős közösségi
összejövetel, ahol szó ne esett volna arról, hogy dédelgetett nagy
álmunk a városi ranghoz eljutni. A vágyak tervekké, célokká
erősödtek, programmá formálódtak tennivalóink. Jelszót alkotott a
cselekvő akarat:Tegyünk többet Ladányért! a közösségi erő formálta a
környezetet, kötőanyag lett az óvoda-, iskolafalaknak, hangulatot
kölcsönzött a látványában is formálódó városnak."
Dr. Matolcsy Lajos tanácselnök mondta ezeket a szavakat, 1986.
január 10-én a püspökladányi sportcsarnokban megtartott városavató
ünnepi tanácsülésen. Több, mint ezer fő vett részt az ünnepségen,
melynek elnökségében illusztris vendégek foglaltak helyet: dr. Szűrös
Mátyás, azMSZMPKözponti Bizottságának titkára, a választókerület
püspökladányi születésű országgyűlési képviselője; Kállai Gyula, a
Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, aki gyerekkorát
töltötte Püspökladányban; Karakas László, az MSZMP Központi
Bizottságának osztályvezetője; Sikula György, a megyei pártbizottság
első titkára; Jantner Antal, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium
államtitkára és dr. Csollák Gábor, a Minisztertanács Tanácsi
Hivatalának főosztályvezetője. Ott voltak a vendégek között az állami
és társadalmi szervek megyei vezetői, a püspökladányi tanács
végrehajtó bizottságának tagjai, illetve a városkörzethez tartozóközségek képviselői és többen a Püspökladányból elszármazottak
közül.
Kürtjellel kezdődött az ünnepi esemény, majd a debreceni Kodálykórus
elénekelte a Himnuszt Strausz Kálmán vezényletével. Veres
Péter "Én nem mehetek innen el" című versét Csizmadia Lajos
szavalta el, utána az ÁFÉSZ kórus Szabó Zoltán vezényletével
dalcsokrot adott elő. Dr. Matolcsy Lajos rövid megnyitója után dr.
Szűrös Mátyás mondott beszédet. Kiemelte, hogy Püspökladány
legnagyobb érdeme és büszkesége az lehet, hogy lakói a történelmi
dúlásokat, pusztításokat megszenvedve évszázadokon át szívós
akarattal és makacs elszántsággal mindig újra tudták kezdeni az életet.
Úgy építették és tartották a hazának eme szerény, de szilárd oszlopát,
hogy mindig tudták: "itt élned, halnod kell". A többszöri pusztulás
után is mindig hitte a nép, hogy lesz újjászületés. Így cselekedett a II.
világháború után is, amikor képes volt kivergődni a társadalmi
mélyre-szorítottságból, szegénységből és elzártságból. A várossá
válás egy közösség számára rangot, tekintélyt és elismerést jelent. Ez
nem pusztán a címnek szól. Sokkal inkább annak a munkának és
erőfeszítésnek a megbecsülését jelenti, ami az új minősítés mögött
meghúzódik. A hangsúly ugyanis a várossá válásra esik, arra a
folyamatra, amelynek során a gyarapodás nemcsak az anyagban, a
kézzel foghatókban: az emeletes házakban, a hangulatos főtérben, a
mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, az ipari üzemekben, az
iskolákban, a szakorvosi rendelőintézetben, a termálfürdőben, a
városias üzletekben vagy az új aszfalt utakban és járdákban
jelentkezik. Hanem ahol a környezet változása együtt jár egyfajta
belső megújulással is, a tartalmas és szép emberi élet igényével, a
kultúra és a civilizáció kiteljesedésével, a demokráciával, s a
mindehhez szükséges tenni akarással.
Az ünnepségen dr. Szűrös Mátyás átadta dr. Matolcsy Lajosnak a
várossá nyilvánítást tanúsító díszes oklevelet, Nagyházi Tibor pedig
azt a dokumentumot, mely szerint a Magyar Urbanisztikai Társaság
1/1986-os sorszámmal felvette tagjai sorába Püspökladányt.
Matolcsy Lajos zárszavában kiemelte: "Megígérhetem miden ladányi
munkakollektíva, minden utca, háztömb lakói nevében, a rászolgált
bizalommal élni tudunk, s ha volt erőnk, bátorságunk a cselekvő
reményhez, tovább erősödik kötődésünk értelmi, érzelmi szála, hogy
felfogja a házak üzenetét, sugallatát és formálható terveket alakítson."
Az ünnepi tanácsülés befejezéseként a Kodály Kórus köszöntötte
műsorral Hajdú-Bihar megye hatodik városának lakóit, majd az
ünneplők a hősi emlékműhöz vonultak, ahol koszorúzási ünnepség
keretében rótták le kegyeletüket.
Negyedszázad városként
Püspökladány 1986. január 1-jén városi rangra emelkedett. A dátum
nem "vízválasztó", hiszen a település fejlődése folyamatos volt előtte
és utána is, melyet hol segített, hol visszavetett a történelem. Sokkal
inkább egy örvendetes állomásként értékelhető a település
históriájában.Avárosi címnek, a múltban mindig komoly jelentősége
volt, hiszen megszerzése számos politikai, társadalmi és gazdasági
kiváltsággal is járt. Ezzel szemben ma, a városi rang gyakorlatilag
semmiféle előnnyel nem jár, hiszen az önkormányzati törvény a
települések egyenrangúságára épít. Pusztán a városi rang
megszerzésétől nem lett gazdagabb vagy fejlettebb Püspökladány, de
nem lényegtelen a település fejlődése, vagy a társadalmi-gazdasági
nehézségeiből történő kilábalás vonatkozásában. Hiszen ez nemcsak a
közigazgatás döntésein múlik, hanem a helyi társadalmi-, gazdasági-,
politikai szereplők törekvésein is.Atelepülés életében a várossá válás
talán inkább szociológiai tényezőnek számít, amely nagyobb
összefogásra, cselekvésre ösztönözte városunk lakóit.
Természetesen lehetetlen felsorolni mindazt a fejlődést, ami a
mögöttünk levő negyedszázad alatt történt városunkban, hiszen a
lakosság tájékoztatásáról a helyi média folyamatosan gondoskodott.
Csak néhány olyan tényt említek, amelyek meghatározó jelleggel
bírtak a város fejlődése szempontjából a mögöttünk levő
negyedszázad alatt.
Püspökladány lakosság számának alakulása: 1986-ban - 16002 fő,
1990-ben - 16371 fő, 2000-ben - 16697 fő, és 2010-ben - 14915 fő.
A város közlekedési csomópont jellegéből következően jellegzetes
vasutas-településsé vált, ám mindvégig meghatározó maradt a
mezőgazdasági termelés, s így lényegében agrárjellegűnek
nevezhetjük. Jó közlekedés-földrajzi helyzetben van, de
vonzáskörzetéhez képest excentrikus, s ez rontja a szolgáltatások
elérésének lehetőségét. Infrastrukturális ellátottsága jónak mondható.
Szinte teljes a lakások közüzemi ivóvízvezeték és közcsatorna
hálózatba kapcsolása.Agázellátás és a szervezett hulladékelszállítás a
városban megoldott. A gyógyhatású termálvizű fürdő magában
hordozza az idegenforgalmi fejlesztés lehetőségeit, így a gazdaság
felélénkítésében nagy szerepet játszik a turizmus. Közigazgatási,
oktatási és egészségügyi intézményei jelentős vonzást gyakorolnak
már évtizedek óta a Nagy-Sárrét településeire. A középiskola
vonzáskörzete igen széles, a szomszéd megyékre is kiterjed. A város
szakorvosi rendelőintézet nem csak a város, hanem a környező
települések egészségügyi ellátásában is fontos szerepet lát el.
Legnagyobb gazdálkodó szervezet aMÁV, mely a legtöbb dolgozót is
foglalkoztatja, valamint az önkormányzat. A városüzemeltetés, és a
gyógyfürdő üzemeltetés, az önkormányzati intézményhálózat sokak
számára biztosít munkahelyet és megélhetést. Fejlődik a településen a
mély-, a magas- és az útépítő ipar. Jelentősebb létszámot
foglalkoztatnak a fém-, műanyag- és vegyipari munkákban. A
mezőgazdasági termeléssel több gazdálkodó szervezet és vállalkozó
foglalkozik, zömmel növény-, kisebb mértékben állattenyésztéssel.
Pénzintézetek közül a városban található a Takarékszövetkezet, az
OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank és a Magyar Posta, valamint
több biztosítótársaság kirendeltsége is.
A szociális problémák kezelését betöltő Sárréti Szociális Szolgáltató
Központ, az időseket segítő, gondozó Területi Gondozási Központ, a
Városi Gyámhivatal, és a Bíróság a városi feladatokon kívül szintén
lát el térségi feladatokat is.
Több bevásárlóközpont is szolgálja a lakosság igényeit. Folyamatosan
fejlődik az úthálózat, javulnak az infrastrukturális feltételek. A
közművelődési intézmények és a civil szervezetek gazdag
programkínálata a kulturális igényeket, míg a sportszervezetek az
aktív kikapcsolódást szolgálják.
Városunk a püspökladányi-sárréti kistérség központja, amely szintén
ösztönző hatással van a fejlődésére.
Negyedszázad városként
Összeállította: Rásó János